A te történeted az én tollamból
A határon tizenöt milliméteres világító rakétákat használtunk a terep bevilágítására. Egy vékony huzalt feszítettünk ki térdmagasságban, ha azt valami vagy valaki megrántotta, akkor a rakéta fellőtt. De sok volt az őz arrafelé, néha azok is nekimentek. Azzal szórakoztunk, hogy behúztuk a rakétát a vízbe, aztán azt szépen lepapíroztuk. Aznap este is ez történt.Egy fiatal gyerek …
Megírtam a mamának világosan, mit küldjön nekem, csomagolja be jól a pálinkás üveget, hogy szét ne rúgja a tyúk, el ne ázzon a százas! Így lettem jóban a lovász gyerekkel, nekem volt pénzem, ő pedig elintézte, hogy beosszanak lovasportyára. Tél volt, a Tisza befagyott, megállt, s mintha az élet is megállt volna, nem kellett tovább …
A fénykép egy befagyasztott pillanat, amit nem lehet kiolvasztani. A valóság valahol itt ér véget, az idő nem áll meg, megy tovább, hátra se néz.A képzeletemben a tükörkép a víz felszínén megszűnik állandónak lenni, a csónak elindul, lemegy a képről, történetet alkot. Mintha az árnyak titokban mesélnének a feledésbe merülő múltról. Eljátszanák a történetet, amiben …
A karácsonyi összejövetelt az Oláh nagyszülőknél tartottuk. A konyhaasztal volt a középpontban, a férfiak kártyáztak, ferbliztek, órákon át, csendben fürkészték egymás tekintetét, az aprópénzt, s a borospoharat, hogy soha ne legyen üres. Mi kisgyermekek voltunk, az asztal lábai között mászkáltunk, onnan lestük a kártyalapokat, szőttük a csínyeket, rosszak voltunk. A fiú banda, én az öcsémmel …
Elmesélem, hogyan mentem világgá. Mert mindenki világgá megy egyszer, gyermekként vagy később, de egyszer bizony megpróbál megszökni. Ha szerencsénk van, van, ki aggódik értünk, ki utánunk jön a kukoricás végtelenjébe is, akkor a próbálkozás bizony kudarcba fullad. A drága mama úgy maradt meg a képzeletemben, ahogy a kenyértésztát gyúrja. Kivesz egy darabot belőle, kilapítja, cukros …