Mi az emlékezet? Megbízhatunk-e kétségtelenül benne? S ha nem, akkor kik is vagyunk valójában? A valóság a fejünkben létezik, csupán tapasztalataink, emlékeink összessége. Törékeny, múlandó kép, ami az egész világot jelenti számunkra. Mi történik az emlékezés során az agyunkban, hogyan válik a szemfényvesztés nagy mesterévé?
A Beköttetlek az emlékekre épít, mindenki féltve őrzött, nosztalgikus vagy éppen traumatikus pillanataira, amelyek csak a miénk, csak a mi szemszögünkből mutatják be a világ történéseit. Képzeletemben az emlékeink kollázsok, s ezek összessége alkotja meg az ember által észlelt világot. Nézzük meg, hogyan is ragasztjuk össze az apró részleteket!
Hogyan emlékezünk?
Az agyunk nem egy videókamera, ami folyamatosan és mindent rögzít, amit érzékelünk. Az emlékezés egy komplex folyamat, ami nem az agy egy meghatározott részén zajlik, hanem számos területére kiterjed. A folyamat során kódol, tárol és felidéz. Az emlékek nem statikus formában ülnek az agyunk mélyén, s a felszínre sem tökéletes formában kerülnek. Kutatók szerint minden egyes alkalommal átalakulnak, amikor hozzájuk férünk. A neuronok először az agykéregben és a hippokampuszban kódolják az emlékeket, de minden alkalommal, amikor előhívnak egy emléket, azt a hasonló, de nem ugyanazon neuronok összessége fogja újrakódolni.
Hogyan alakulnak ki hibás emlékek?
Ha sokáig nem használunk bizonyos idegpályákat, akkor az idegsejtek közötti kapcsolat, ami az emlékeket raktározza, elgyengülhet vagy meg is szakadhat. Legközelebb, amikor előhívjuk az emléket, az agyunk a korábbi tapasztalataink, emlékeink alapján fogja rekonstruálni azt, kitölteni a hézagokat. Így alakul ki egy olyan hibás emlék, amiben teljesen biztosak vagyunk.
Egy pillanatban nem tudunk minden részletre figyelni, a hiányzó információanyagok pótlására az agy néha olyan részeket gyárt, amelyek ésszerűnek tűnnek. Más esetekben pedig az új emlékek zavarják meg a régieket, például ha két különböző évben töltjük a nyaralást ugyanazon a helyen, akkor az agyunk összekeverheti az eseményeket.
Az erős érzelmek is pusztítást okozhatnak a memóriában, néha emlékezetesebbé tehetik az eseményt, néha téves vagy megbízhatatlan emlékekhez vezetnek. De ezeket a hamis emlékeket nemcsak saját magunk, de a körülöttünk lévők is létrehozhatják.
Mire képes a félretájékoztatás?
Az emlékek törékenyek, érzékenyek a változásokra, félretájékoztatásokra. Elizabeth Loftus memóriaszakértő bebizonyította, milyen könnyen kiválthatók a hamis emlékek esemény utáni javaslatokkal, információk közlésével. Egyik kísérlete során a résztvevők 25 %-ával elhitette, hogy gyermekkorukban elvesztek egy bevásárlóközpontban.
Néha a helyes információ keveredik a helytelennel, ami torzítja az emlékeinket. Lotus egy másik kutatásában közlekedési baleset képeit mutatták a résztvevőknek. Ezután olyan kérdéseket tettek fel nekik, amelyek egy része félrevezető információt tartalmazott. Azoknak, akik megtévesztő információt tartalmazó kérdést kaptak, nagyobb valószínűséggel voltak hamis emlékeik az eseményről.
Hogyan akadályozhatjuk meg a hamis emlékek kialakulását?
Ha egy fontos esemény után azonnal leírjuk a látottakat, a hatásokat minimalizálhatjuk, de ez is finom hibákat vezethet be, amit a leírás csak tovább rögzít. Összességében viszont hasznos annak tudatában lennünk, hogy bármilyen jó memóriánk lehet, bárkit érhet félretájékoztatás.
Szóval kik is vagyunk mi? Pontatlan emlékek kollázsa, idegpályák játéka. Igaz vagy hamis, talán soha nem tudjuk meg, melyik.