Memoárírás során emlékeinket képzeletben sorba állítjuk, elmélyedünk bennük, s mint egy kisfilmet, levetítjük magunkban. Azonban az emlékezés nem lineáris folyamat, akárhogy próbálunk is időrendben haladni, néha résekbe ütközünk, néha nem találjuk a megfelelő választ, de különböző technikák segítségével felszínre hozhatjuk ezeket. Hogyan játsszunk a memóriánkkal, hogy minél hatékonyabb legyen az emlékezés folyamata? Mi lehet a segítségünkre? A Beköttetlek az interjúk folyamán felhasználja ezeket a technikákat, hogy minél több érzelmet és emléket felidézhessünk!
Kérdezz jól
Rossz kérdésre rossz válasz. Habár egy életútinterjú esetén nincsenek jó és rossz válaszok, több emléket tudunk felidézni specifikus kérdésekkel. A mély igazságok a történeteinkben sosem nyilvánvalók. Mélyre kell merülnünk tapasztalatainkban, érzelmeinkben, emlékeinkben, hogy felfedjük őket. Olyan kérdéseket kell feltennünk, amelyek megkövetelik a felszín alá bújó válaszokat. Hogyan is néz ki ez a gyakorlatban? A helyett az egyszerű kérdés helyett, hogy milyen volt az anya jelleme, arról érdeklődünk, hogy hogyan mutatta ki az érzelmeit, mik voltak a vágyai.
Fontos, hogy az emlékek nemcsak megtörténnek, de alakítják a világképet, az emberi kapcsolatokat, a személyiséget. Olyan kérdéseket kell feltennünk, amelyek ezekre rávilágítanak, elgondolkodtatnak. Ilyen például a vallás kérdése, egy történet a templomba járásról önmagában nem ad teljes képet a személy hitéről, fel kell fedeznünk, hogy az milyen szerepet töltött be az életében, hogyan alakította az istenről alkotott véleményét.
Vedd elő a régi fényképeket
Egy képben ezernyi szó rejlik. Sok mélyen gyökerező emlékhez mély érzések tartoznak. Egy boldog emlék boldoggá tesz minket. A fényképek memória tárolóként működhetnek, megtekintésükkor pedig előhívjuk ezeket. Információt tartalmaznak arról, hogy ki, mikor, hol és mit csinált. Válasszuk ki néhány, számunkra fontos fényképet, s adjunk időt magunknak arra, hogy felidézzük, mi történt a fénykép készültekor, miért voltunk ott, mi volt a dialógus, ami elhangzott, milyen a fényképen szerelő emberek kapcsolata.
Hallgass zenét
A zene csodaerővel bír. Amint felcsendül egy régebben hallgatott zeneszám, amihez érzelmek kötnek minket, visszarepülünk a múltba, hanghullámokon utazunk az időben. Egy személyre szabott lejátszási listával olyan emlékekbe nyerhetünk belátást, amelyek előhívására valószínűleg nem lennénk képesek a zene segítsége nélkül. A zene és az emlékezet kapcsolata rendkívül erőteljes, képes a tudatalatti emlékeket is a felszínre hozni. A számok felidézésében segítségünkre lehet a Nostalgy Machine, az oldalon évekre bontva bukkanhatunk slágerekre.
Böngészd a térképet
Az emlékezésben segítségünkre lehet, ha sorra vesszük, hol jártunk, miért, kivel mentünk oda és milyen célból. Amint átrágtuk magunkat az egyszerű információkon, fontos elgondolkodnunk, hogy mit adott az életünkhöz az utazás, milyen barátságokat szereztünk, miket tanultunk. Memoárírás szempontjából lehet, hogy ezeknek az információknak egy része nem lényeges, nem kerül bele a könyvbe, de ez egy önismereti utazás is egyben, elengedhetetlen az érzelmek, kapcsolatok kutatása.
Kutass újságcikkek, levelek után
Az én világom, az én valóságom. Mi a körülöttünk lévő világ valósága? Sok esetben az életünk apró pillanatait egy külső eseményhez, politikai megmozduláshoz, természeti katasztrófához próbáljuk kapcsolni. Ezáltal válunk a külső világ részévé. A korabeli folyóiratok segítenek az emlékek időbeli, térbeli elhelyezésében. A világ száguldva változik körülöttünk, a generációk közötti rés egyre nagyobb, ezért is fontos, hogy minél részletesebben mutassuk be egy kor jellemzőit.
A levelek valóságos történelmi kincsek. Nemcsak a múltbeli énünk személyisége, kapcsolatai tárulnak fel bennük, hanem az akkori helyesírás, kultúra is. Mintha a saját hangunkon szólalna meg valaki, aki már nem mi vagyunk.
Mi lehet még?
A memoárírás folyamata során emlékek záporoznak minket. Bármilyen tárgy, film, könyv vagy vers előidézhet bennünk egy ismerős érzést, egy történetet. A nosztalgia árnyékként lohol a nyomunkban, szorosan mellettünk a sötétségben is.
A türelem kulcsfontosságú az emlékezés során. Memoárírás közben a múlt és a jelen határán táncolunk, egyszerre két igazságban, ami nem egyszerű, lelkileg megterhelő, de csodálatos folyamat az önismeret útján.