Emlékszem vagy csak azt hiszem? – A memória játéka

Mi az emlékezet? Megbízhatunk-e kétségtelenül benne? S ha nem, akkor kik is vagyunk valójában? A valóság a fejünkben létezik, csupán tapasztalataink, emlékeink összessége. Törékeny, múlandó kép, ami az egész világot jelenti számunkra. Mi történik az emlékezés során az agyunkban, hogyan válik a szemfényvesztés nagy mesterévé?A Beköttetlek az emlékekre épít, mindenki féltve őrzött, nosztalgikus vagy éppen …

Horthy utánzata – részlet egy visszaemlékezésből

Megírtam a mamának világosan, mit küldjön nekem, csomagolja be jól a pálinkás üveget, hogy szét ne rúgja a tyúk, el ne ázzon a százas! Így lettem jóban a lovász gyerekkel, nekem volt pénzem, ő pedig elintézte, hogy beosszanak lovasportyára. Tél volt, a Tisza befagyott, megállt, s mintha az élet is megállt volna, nem kellett tovább …

A rocsó – részlet egy visszaemlékezésből

A fénykép egy befagyasztott pillanat, amit nem lehet kiolvasztani. A valóság valahol itt ér véget, az idő nem áll meg, megy tovább, hátra se néz.A képzeletemben a tükörkép a víz felszínén megszűnik állandónak lenni, a csónak elindul, lemegy a képről, történetet alkot. Mintha az árnyak titokban mesélnének a feledésbe merülő múltról. Eljátszanák a történetet, amiben …

Miért írjunk memoárt, mitől lesz érdekes az élettörténetünk?

Mit ad nekem a memoárírás? Az emlékezés terápia. A transzgenerációs szemlélet szerint mindaz, amit felmenőink tapasztaltak, átéltek, hatással van a mi életünkre. Az örökölt viselkedésmintákat hajlamosak vagyunk nem észrevenni, amin az emlékezés, az események újra játszása segítségünkre lehet. Az emlékek nem élnek örökké, ahogy mi sem. Nem tudunk minden pillanatunkról felvételt készíteni, s ha tudnánk, …

Karácsonyi ötven filléres – részlet egy visszaemlékezésből

A karácsonyi összejövetelt az Oláh nagyszülőknél tartottuk. A konyhaasztal volt a középpontban, a férfiak kártyáztak, ferbliztek, órákon át, csendben fürkészték egymás tekintetét, az aprópénzt, s a borospoharat, hogy soha ne legyen üres. Mi kisgyermekek voltunk, az asztal lábai között mászkáltunk, onnan lestük a kártyalapokat, szőttük a csínyeket, rosszak voltunk. A fiú banda, én az öcsémmel …

A dinnyelopás – részlet egy visszaemlékezésből

Elmesélem, hogyan mentem világgá. Mert mindenki világgá megy egyszer, gyermekként vagy később, de egyszer bizony megpróbál megszökni. Ha szerencsénk van, van, ki aggódik értünk, ki utánunk jön a kukoricás végtelenjébe is, akkor a próbálkozás bizony kudarcba fullad.A drága mama úgy maradt meg a képzeletemben, ahogy a kenyértésztát gyúrja. Kivesz egy darabot belőle, kilapítja, cukros túrót …